Kezdjük újra, tiszta lappal.......

Kiradírozhatsz a fehér lapon egy ceruzával írt szót, mégis ottmarad a nyoma. Megköthetsz egy elszakadt madzagot, a csomó rajta marad. Megvarrhatsz egy kilyukadt nadrágot, a varrás nyoma örökké bizonyítani fogja a valaha volt hibát. Összeragaszthatsz egy széttépett fényképet, a ragasztó úgyis árulkodó jel lesz.

Nem kezdhetsz új életet teljes mértékig, mivel sok ember -a családod, rokonaid, és még pár különleges személy- sose fog elfelejteni téged, és egyáltalán kitörlődni az emlékezetedből. Nem lehetsz egyedül, de ha mégis, és 10 év múlva elutaznál a világ másik végére, ezért megszakadna a kapcsolatod a közeli emberekkel is, akkor sem lennél boldogabb azon a helyen, mert az emberek mindenhol ugyanolyanok. Senki sem hibátlan...

Viszont tudni kell lezárni a múltat, és inkább a jelennel, illetve a jövővel foglalkozni. Tervezni, de a pillanatot is kihasználni. Úgy élni, hogy visszatekintve ne bánjunk meg semmit, a lelkünkben le tudjuk zárni azt, amire úgy tekintettünk, hogy az egy hiba volt.

Mégis, én valami újat akarok, valami mást. Túl sok dolog ért mostanság, ami felkavart, és változásra kényszerített. Most is ezen az úton haladok, rögös ugyan, de túl kell lépni bizonyos pontokon, még ha fáj is...

Próbálom mindenben a szépet látni, mindenkinek azt a képet visszaadni magáról, ahogyan én látom őt. Úgy értem, a kétszínűséget háttérbe szorítva, konkrét véleményeket alkotok, és ha valami problémám van, az illetőnek a szemébe mondom a dolgokat. Néha így is érnek a vádak....de mindenkiben ott van a hiba. Mindenki arra törekszik, hogy ezeket elsimítsa. Egyesek igen sajátos módokat találnak erre....